Ügyészek Országos Egyesülete
MagyarEnglishDeutschland

 

 


Külföldi szakirodalom ügyészek számára


 

 

 

Harm Brower[1]:

Egyenes talaj az alvilág lába alatt[2]

(A világgazdasági válság hatása a nemzetközi bűnözésre és bűnüldözésre) [3] [4]

 

 

Királyi Felség, Méltóságos Hölgyek és Urak, Tisztelt Kollégák, IAP tagok, Hölgyeim és Uraim!

 

Hollandia, mintegy tengeren utazó ország mindig is odafigyelt más országokra és kontinensekre. Ha másért nem, ezért is szerencsések vagyunk, hogy az IAP Hágát választotta éves konferenciája helyszínéül.

Először is a globalizációt szeretném ábrázolni és a bűnözésnek azt a dinamikáját, amely e globalizált világban megnyilvánul, ezt követően pedig a jelenlegi pénzügyi világválságnak a nemzetközi bűnözésre és az igazságszolgáltatásra kiható következményeiről szeretnék beszélni.

2005-ben egy amerikai szerző Thomas Friedman publikálta nagyhatású könyvét: „A Világ egyenes: a 21. század rövid története” /The World is Flat: A Brief History of the Twenty First Century/ címmel. Ebben a műben leírja miként vált különböző események és fejlődések hatására a világ azonos szintű játéktérré a kereskedelem fogalmi körében. A földrajzi és történelmi egységek a távolságok és határok és kulturális különbségek gyorsan irrelevánssá válnak, amikor a pénzcsinálásról és a termelékenység fokozásáról beszélünk. Az irány világos. A kereskedelem valóban világméretűvé válik arányaiban és szélességében olyan mértékben, hogy azt korábban el sem tudtuk képzelni.

 

Ennek bizonyítására nem kell messze utazni, csupán Hágától fél órányira fekszik Rotterdam kikötője, Európa első és a világ negyedik legnagyobb kikötője. Az elmúlt évben 35.000 óriás hajó kötött ki  Rotterdamban. Ezek a hajók a világ 1.300 kikötőjét érintették. A konténer hajók közel 6 millió konténert szállítottak, ezt azt jelenti, hogy 5 másodpercenként érkezett egy konténer. Ez a globalizáció csodája egy dióhéjban!

Nos minden konténer egy Pandóra szelencéje! Amely egy teljesen legalizált szállítmánynak tűnik tartalmazhat drogot, kézi fegyvert, hamisított táskákat, elpusztult egzotikus állatokat vagy lopott luxusautókat, vagy - illegális emigránsokat.

A megnövekedett konténer forgalom csak az egyik jelensége a nemzetközi legális kereskedelem növekedésének. Természetesen azonban az illegális kereskedelem is profitált a világpiacok 1990 óta történt megnyitása óta.

Az ENSZ legutóbbi - nemzetközi szervezett bűnözés általi fenyegetettségről szóló - dokumentumában kijelentette:

’A világ legnagyobb kereskedelmi partnerei egyben a világ legnagyobb illegális áruinak és szolgáltatásainak kereskedői is.’ Egyik oldalról ez egy logikus következménye a világkereskedelem nagyságrendje növekedésének. Másrészről az rávilágít arra, milyen megfejthetetlen módon és mértékben kapcsolódik az alvilág a világkereskedelemhez és vissza a jogszerű termékek jogszerűtlen kereskedelméhez (mint természetes forrásokhoz), vagy a bankrendszerhez, a kereskedelemhez és a kommunikációs hálózatokhoz, amelyek illegális áruk tömegét mozgatják profitot termelve részükre. A világkereskedelmet befolyásoló fejlesztések szintén hatással voltak a nemzetközi bűnözésre. Ilyenek a határellenőrzések eltűnése, a kereskedelmi és a valuta korlátozások megkönnyítése és természetesen az információs technológiai forradalom. Ezen túlmenően éppen a bűnözök voltak lelkesek a leányvállalatok alapításában és offshore cégek mint világméretű vállalkozások létrehozásában. Hogy csak egy példát említsek: amikor az amerikai keleti partra szakosodott olasz maffia a számítógépes bűnözésre akart szakosodni, orosz szakértőket bérelt fel, miként a boing cég orosz mérnököket bérelt a repülőgép tervezéséhez.

Sok esetben a bűnöző szervezetek rugalmasabban működnek, mint a legális üzletei partnerek. Nem kell figyelembe venniük munkahelyük iránti elkötelezettségüket, a nagy befektetéseket az infrastruktúrában, vagy hírnevüket tevékenységi területükön. Ez a rugalmasság azt is jelenti, hogy a csoportok könnyen áthelyezhetik tevékenységüket új helyszínekre. Hollandiában például az embercsempészet elsősorban a Kelet-európai és török csoportok kezében van. De kínai bűnügyi szervezet is kikerült közülük. Mostanság tucatnyi kétséges üzenetváltás történik itt. A bűnügyi üzlet új rugalmassága azt is jelenti, hogy a hagyományos bűnözői csoportok, amelyek egy bizonyos régióhoz vagy termékhez kapcsolódnak, már nem kötődnek konkrét helyhez. A nemzetközileg szervezett bűnözők laza hálózati rendszerek irányába fejlődtek, melyek távol esnek a hagyományos hierarchikus szerveződésektől.

Hogy újra az ENSZ bűnözés által fenyegetett egyezményére hivatkozzak:

A modern bűnügyi szerveződések többé már nem csoportok, inkább egy bigyó előállító, egy hajózási cég, egy helyi bigyó kiskereskedő képez egy csoportot”. Nincs független szervezeti azonosságuk, ők nem mások mint személyek változó tartósságú kereskedelmi kapcsolatai, a pénzcsinálás  mint közös érdek mentén.”

 

A véleményem az, a világ lehet sima, de az alvilág úgy tűnik szintén ugyanolyan sima. Amikor az alvilág szót használom ez nem azt jelenti, hogy létezik a bűnözők könnyen megkülönböztethető világa a normális legális üzleti világtól.   Vegyük például a konzervek és a mobiltelefonok esetét. A fegyverkereskedők, akik az Afrikában háborúzó törzsi vezetőket fegyverrel látják el, fizetés gyanánt gyakran nyernek jogot a természeti források kiaknázásához. Ennek eredményeként magas jövedelmezőségű fél-legális melléküzletágat létesíthetnek az ásványok kiaknázására, mint például amilyen a mobiltelefonok gyártásához felhasznált coltan vagy az ón kő (a fém konzervek fontos alkotórésze).

Szintén illúzió lenne azt hinni, hogy különbséget lehet tenni a szervezett bűnözés és a szervezeti bűnözés között. Az első a maffia típusú szervezeteknek a tulajdonosa, a második pedig olyan szervezeteknek és személyeknek, amelyeknek a megjelenése legalább legitimnek tűnik, azonban bűncselekmények elkövetésében is részt vesz.

Vegyük például a gyógyszerhamisítást a gyógyszeriparban. A kalózgyógyszerek több halálesetért lehetnek felelősek évente, mint amennyit az illegális kokain, heroin én amfetamin tartalmú kábítószerek forgalma okoz együttesen. A hamisított gyógyszerek gyakran kevesebb mennyiséget tartalmaznak az aktív összetevőkből, vagy egyáltalán nem tartalmaznak aktív összetevőt, vagy veszélyes adalékanyagokat, illetőleg szennyező anyagokat is tartalmazhatnak, amelyek az eredeti termékben nem szerepelnek. Továbbá azok a cégek, vagy a szakma résztvevői, akik a hamisított gyógyszer előállításáért, vagy kereskedéséért felelősek valószínűleg a jogszerű üzlet minden csapdájával rendelkeznek és jogszerű csatornákon keresztül terjesztik termékeiket. Az a könyörtelen nemtörődömség a beteg emberek élete iránt, amellyel ezek a kereskedők működnek a tradicionális alvilág sok edzett bűnözőjét is pirulásra kényszerítene.

 

Nem létezik olyan sötét alvilág, amely világosan elkülönül a legális világtól, ahol az illegális kereskedelem folyik. Létezik egy világkereskedelem és létezik egy világbűnözés, amely annak nyakán lovagol.

Felmerül bennem a kérdés, ha a nemzetközi bűnözés a pénzcsinálásra koncentrálódik, akkor milyen hatással van e bűnözői tevékenységre a jelenlegi pénzügyi válság? És milyen következményei lehetnek ennek az igazságszolgáltatási tevékenységre?

E vonatkozásban annak van fontossága, milyen hatással van a válság a különböző illegális  árúk piacára. Természetesen néhány esetben az illegális kereskedelem visszaszorul a fogyasztók vásárló képességének csökkenése miatt. Például az exkluzív lopott autók piaca feltehetőleg szűkülni fog. Másrészről a csökkent költségek új vásárlókat hoznak az illegális piacra.

A fentiek következtében nehéz megjósolni kellő precizitással, hogy a válság szétzilálja, vagy serkenti majd a világméretű bűnözést. Van azonban két fejlemény, amely feltétlenül teret fog nyerni hogyha engedjük.

Mindenek előtt a legális üzleti világ likviditási problémái megkönnyítik a bűnügyi cégek számára a térnyerést a legális világban. Kevés a készpénz és a készpénz az, amiből rengeteg van a bűnügyi szervezeteknél. Egy legutóbbi FATF fenyegetettségi felmérés szerint a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom hiánya miatt a válság következtében jelentősen megnőtt a kivett készpénzek mennyisége és más olyan tranzakcióké, amelyekhez a készpénz társul, beleértve azon országokat is, ahol a pénzügyi tranzakciók elsődlegesen elektronikusan mentek végbe. Ennek hatására a magánszektor számára nehezebb megkülönböztetni a szokatlan tevékenységet a becsületes szereplők által végzett tevékenységektől és a gyanús műveletektől, amelyek bűnözőkhöz kapcsolódnak.

A pénzügyi válság azt jelenti, hogy a cégek kevésbé finnyásak a hitel felvételénél. Olaszországban szemmel láthatóan kisvállalkozások tízezrei érezték kényszerítve magukat, hogy hitelező cápáktól igényeljenek kölcsönt, amelyet többé a bankok nem folyósítanak, sőt az olasz titkosszolgálat egy figyelmeztetést adott ki arról, hogy bűnügyi szervezetek a gazdasági válságot kihasználva a legális üzlet világába fektetnek, éttermeket, hoteleket és ingatlant vásárolnak.

Ennek hatására a gazdaság jelentős része bűnügyi elemek ellenőrzése alá kerül.

 

A második veszély kapcsolatban áll az elsővel. A gazdasági válság alatt a vállalkozások nemcsak kevésbé szőrszál-hasogatóak a hitelezőik kiválasztásánál, rugalmasabbá válik üzleti etikájuk is. Ez egy logikus folyamat és ennek előfordulási esélyét felnagyítja az a tény is, hogy az üzleti vállalkozások mindig azt veszik számításba, amit versenytársaik végeznek. Ha néhány közülük etikátlan vagy illegális módszereket alkalmaz és sikeresen boldogul velük, nehéz lesz a többiek számára szerénynek megmaradni. Ez az oka annak, hogy nagyon sok üzleti vállalkozás helyesli az igazságszolgáltatás belépését az „romlott alma” ügy kezelésébe. Szükségük van az egyenlő játékfeltételekre annak érdekében, hogy tisztességesen gyakorolhassák üzleti tevékenységüket.

 

Ez a tény a gazdasági válság egy közvetett hatásához vezet el. Néhány kormány szándékot mutat arra, hogy alábbhagyjon az üzleti tevékenységek korlátozásával, enyhíti a rájuk vonatkozó szabályozást. Teszi ezt azért, mivel a vállalkozások bajba kerültek, ezért biztosítani kell számukra a lélegzetvétel lehetőségét. Óvatosaknak kell ezért lennünk, hogy miközben eltávolítjuk a szükségtelennek vélt adminisztratív előírásokat, ne tárjuk ki az ajtót a világméretű bűnözés előtt ezzel egyidejűleg. Találhatunk ugyanis kellő okot ennek ellenőrzésére és szabályozására.

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nincs lehetőség a szabályozás és végrehajtás enyhítésére, azonban arra szeretnék figyelmeztetni, hogy ne támogassuk az általánosan toleráns hozzáállást, amikor gazdasági és pénzügyi szabályozásról van szó.

Egy jó példa az üzleti érdekek és az igazságszolgáltatás kiegyensúlyozására az új kockázati alapú FATF. A résztvevő országoknak nem kell minden irányelvet és szabályozást implementálniuk valamennyi lehetséges pénzügyi tranzakció vonatkozásában. Ami a lényeg, hogy az FATF rendszer a helyén álljon olyan tranzakciók esetén, amelyeket a pénzmosásra használhatnak. Ő Királyi méltósága Hollandia hercegnője Maxima idén júniusban Amsterdamban kifejtette ennek a megközelítésnek a hasznát az FATF ülést köszöntő beszédében. Maxima hercegnő az ENSZ különleges ügyvédje, a ’teljes körű finanszírozás a fejlődésért’ nagykövete.

A hercegnő felvázolta, hogy a szigorú szabályozás miként akadályozza meg a szegényebb országok lakosait abban, hogy hozzájussanak banki lehetőségekhez, például azért, mert nem tudják bizonyítani állandó lakhelyüket. A kockázat alapú megközelítés azt kívánja, hogy a bankok vegyék figyelembe az ilyen jellegű ügyfeleket is.

Végül a pénzügyi válság utolsó lehetséges negatív mellékhatása a kormányok költségvetésére gyakorolt hatás. Az ügyészség Hollandiában hatalmas költségvetési megszorítások előtt áll. Biztos vagyok benne, hogy Önök közül többen hasonló helyzetben vannak. Egy ilyen lehetséges veszély, a szükségszerű kiadásokra történő korlátozás oda vezethet, hogy az ügyészi szervezet csak a legalapvetőbb funkcióit láthatja el, egy ilyen politikát fog folytatni. Ez katasztrofális lenne, ha pénzügyi megfontolásokból vissza kellene térnünk egy egydimenziós politikára, amely azt jelentené, hogy csak azon ügyekkel foglalkozunk, amelyek az asztalunkon landolnak és becsuknánk a szemünket a szélesebb összefüggések előtt, amelyekben a bűnözés mozog. Különösen a világméretű bűnözés területén egy sokkal átfogóbb stratégiára van szükség. Különben csak a tünetekkel foglalkozunk és elmulasztjuk a probléma gyökerének megragadását.

Ez felveti annak kérdését is, hogy egyáltalán lehetséges-e harcolni a globális bűncselekmények ellen manapság. Mivel az tény, hogy a globalizáció túlnőtt a globális kormányzáson, fel kell tennünk a kérdést, hogy a globális bűnözés nyerte meg a versenyt? Egy ilyen pesszimizmusra válaszként szeretném kiemelni, hogy a nemzetközi közösség miket ért el ez idáig egyezményekben és ami még fontosabb különböző gyakorlati eredményekben. Most mi együttműködünk más országokkal olyan mértékben, amely elképzelhetetlen lett volna húsz évvel ezelőtt. Számunkra Hollandiában az Európai Unió bebizonyította, hogy az együttműködés katalizátora. De világméretben is egy elszánt bűnözésellenes közösség növekszik. Ez a közösség határozottan jó irányban tevékenykedik, bár még nagyon hosszú az út.  

Az éppen zajló gazdasági válság adhat számunkra, ügyészek számára hosszú távon lehetőséget: arra kényszerít bennünket, hogy újra gondoljuk stratégiánkat. A büntetőjogi háttérrel görbén látjuk a világot. Amikor társadalmi jelenségekkel szembesülünk az egyén erkölcsi felelősségére fordítjuk le azt, mert a büntető kódexben a cselekmények ekként vannak megfogalmazva. Ez a perspektíva érthető és nagyon sok ügyben jól működik. Mindazon által amikor a világméretű bűnözésről beszélünk ez túlságosan korlátozott. Jól tudom, hogy egy kissé túl leegyszerűsítem a dolgot, de hiszek abban, hogy a mi válaszunk a globális bűnözésre egy ellentétes piaci ideológia kell, hogy legyen.

A bűncselekményből származó áruk piacát és szolgáltatások piacát olyan mértékben kell ’nem vonzóvá’ tennünk a bűnöző szolgáltatók számára, amilyen mértékben csak lehetséges. Ezért nekünk pontosan az ellenkezőjét kell tennünk annak, mint ami akkor tennénk, ha a nem bűnöző külföldi befektetőket kívánnánk országunkba vonzani. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a kormányoknak annyi korlátot, akadályt kell állítaniuk, amennyit csak lehet. Érezzék, hogy nem szívesen látják őket, használjanak bármilyen kifogást belépésük visszautasítására, vagy egy legális üzlet indítására, korlátozzák a tevékenységük lehetséges elősegítőihez való hozzáférésüket és riasszák el vásárlóikat. 

Ha még mindig szükségét érzik annak, hogy termékeiket vagy szolgáltatásaikat eladják, akkor biztosítsuk őket arról, hogy nem használhatják fel a pénzüket, amelyet szigorú pénzmosás ellenes politikánk alkalmazásával érünk el, és ha még mindig lehetővé válik számukra a profit előállítás adóztassuk meg őket 100 %-os adóval, vagyis: használjuk a legális eszközöket a vagyon feltáráshoz és a bűncselekményből származó termékek elkobzásához.

 

Ennek a beszédnek az elején azt vázoltam, miként változtatta a globalizáció egységessé az alvilágot. A világkereskedelem rugalmassá és nagyon dinamikussá vált és ennek az ördögi ikerpárja a globális bűnözés talán még ettől is jobban fejlődött.

 

Szerencsére a globális igazságszolgáltatás szintén átment bizonyos egységesítésen. Lehet, hogy ez nem annyira látványos, mint a globális bűnözés esetében a büntetőjogi végrehajtás tájképe még mindig tele van hegyekkel, amelyeket csak az igazán türelmesek tudnak keresztül vágni. De fokozatosan egyre több út és talán ösvény épül ki a hegyeken keresztül. 

De ahol akarat van, ott út is van, még a globális jogalkalmazás területén is. Próbáljuk ezt megtalálni a konferencia ideje alatt!

                                                  

 



[1]Harm Brower a holland legfőbb ügyészi testület elnöke

[2]Az egyenes talaj (level playing field): utalás az EU harmonizáció egyik céljára,a tagállami normák közelítése, az azonos gazdasági és jogi környezet megteremtése érdekében

[3]Elhangzott Vilmos Sándor holland korona herceg jelenlétében 2010. szeptemberében, Hágában, az IAP 15. „Határokon átnyúló bűnözés” c. világ konferenciáján

[4]Fordította: Diófási Ágnes ÜOE alelnök, debreceni fellebbviteli ügyész