(Monok, 1802. szeptember 19. – Torino, 1894. március 20.)

Dr. Szendrei Géza:

Híres emberek, régi ügyészek: Kossuth Lajos

 

 

Egyik legnagyobb hazánkfia, rengeteg tanulmányt, könyvet írtak róla. 92 évig tartó, hosszú életének minden részlete ismert. 21 éves korától 30 éves koráig terjedő életszakaszát azonban nagy vonalakban tárják elénk a szerzők. Hentaller Lajos: Kossuth és kora, 1894; Hegyaljai Kiss Géza: Kossuth Lajos élete, 1940; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 1899. Révai Nagy Lexikona 1915; Magyar Életrajzi Lexikon 1981 mind egyaránt hallgatnak Kossuth ügyészi múltjáról.¹ Amiről szólnak az a fiatal Kossuth, a kövesdi Fischer uradalom, a tőketerebesi Szapáry-Andrássy uradalom ügyvédje. Sátoraljaújhelyen az apja mellett volt ügyvéd, Zemplén vármegyének táblabírája, az 1831. évi kolera elleni vészbizottságnak is volt megyei elnöke. Az alábbiakban vegyük sorra apróbb lépésekkel az ügyészi tevékenységére utaló adatokat.

Kossuth Lajos 1802-ben született a Zemplén vármegyei Monokon. 1823 szeptemberében 21 éves korában Pesten tett sikeres ügyvédi szakvizsgát. Ügyvédi oklevelét - mivel ebben az időben Ügyvédi Kamara még nem volt, következésképpen kamarai tagság sem - 1824-ben hirdették ki Zemplén vármegye közgyűlésén (azaz ügyvédi nyilvántartásba vették). Első ügyvédi megbízásait - korabeli nevén: ügyvédvallásokat - a népes Kossuth rokonságtól kapta. Az évszázadok óta zempléni illetőségű Kossuth famíliában hagyomány volt az ügyészi, ügyvédi, táblabírói foglalkozás. Apja, Kossuth László a nagykázméri Török József gróf uradalmi ügyésze volt, de uradalmi ügyészként szolgált Monokon az Mdrássy grófoknál is.² Kossuth László fiát, Kossuth Lajost 1826-tól bevonta munkájába. Ez évből maradt fenn Kossuth Lajos beszámolója, amelyben Török József grófot értesíti a gróf és leánytestvérei közötti örökösödési per állásáról. Ügyészi pályafutása kezdete kézzelfoghatóan innen datálható. (Csak megjegyzem: az egyik Török leány - Zsófia - Kazinczy Ferenc felesége, akit férje képviselt, sikertelenül. Abban a perben az 1795-ben felségsértésért elítélt Kazinczy állt szemben a későbbi - 1839. évben lefolytatandó per vádlottjával, Kossuth Lajossal. Kossuthot is ugyanabba a börtönbe zárják majd, amelyben Kazinczy korábban raboskodott).

A sátoraljaújhelyi evangélikus egyház 1826-ban Kossuth Lajost választotta meg a fiókegyház ügyészének, s az is maradt 1832-ig. Sátoraljaújhely városa 1829-ben nevezte ki városi ügyésznek, s 1832-ig betöltötte ezt a hivatalt is. 1827-től 1836-ig évi 200 rajnai forint fizetéssel a felsőzempléni Fischer (Imre, János, József, Gedeon és Lajos) bárók uradalmi ügyésze. Az ő kezén mennek keresztül az uradalom pénzügyei. Az uradalmi ügyész ugyanis egyben gazdasági vezető is. (Az ügyész egyik régi megnevezése: a fiskus, ügyészt is jelent, de kincstárat is.)

1827-től Sátoraljaújhelyen magánügyvédi gyakorlatot is folytat. Gróf Szapáry Péterné 1831-től 1832-ig a terebesi uradalom ügyészének alkalmazza. Közben a vármegye 1827-ben táblabíróvá nevezi ki. Kossuth Lajos tehát egyidőben volt egyházi ügyész, városi ügyész, uradalmi ügyész, táblabíró és egyéni ügyvéd. Nem volt ez ritka abban a korban.

Az 1800-as évek első harmadában azonban az ügyész elnevezés nem volt általános. Az ügyész ügyvéd (ügy-ész, ügy-véd) szóösszetétel 1786-ban keletkezett nyelvújítási lelemény útján.³

Kutatásaim során eddig 14 olyan kifejezést találtam, ami korábban Magyarországon ügyészt jelenthetett. Ezek: Director et prokurator causa sum suae majestatis (őfelsége ügyintézője és jószágigazgatója), Fiscalis sacrae corona et director, causarum regis (jogügyi igazgató a szentkorona őre), fiskus (ügyész), királyi poroszló, királyi ügynök, prokurátor, népiesen: prókátor (ügyész, illetve ügyvéd) auctor, syndicus generalis regis sollicitator (általános megbízással rendelkező királyi képviselő) közérdekű actor, városi tiszti ügyész, vármegyei tiszti ügyész, kincstári tiszti ügyész, árvaszéki ügyész.

Kossuth kortársa, a pályafutását szintén ügyészként kezdő Nyáry Pál elsők között ismertette részletesen a vármegyei tiszti ügyészség felállását, működését.⁴ A “Javaslat Pest megye közigazgatási rendszere iránt” című kis könyvében több helyen, amikor az ügyészről szól, az ügyvéd fogalmat használja.

Az ügyészi és az ügyvédi minőség keveredése megértéséhez egy kis kitérőt kell tennem. A magyar ügyvédség történetét feldolgozó Králik Lajos arról ír, hogy az ügyvédek semmiben sem hasonlítottak a mai kor ügyvédjeihez. Távolról sem lehetett őket a jog független, tudós őreinek tekinteni, inkább bizonyos családok érdekeinek fizetett őrei voltak ... A XVII. és XVIII. században a főúri fiscalitus volt az ügyvédek dicsősége.... Nem volt különbség az advocatus és a procurator között.”⁵ Advocatus a szegények ügyvéde volt, a prokurátor: ügyész. Eötvös Károly szerint a nagy uradalmak, mint amilyeneknél Kossuth is állandó alkalmazásban állt - „közhatóságok voltak, minthogy bírósági, közigazgatási hatalmat gyakoroltak. Fiscalis nélkül a hatalmat gyakorolniuk nem lehetett.” Eötvös Károly, aki szintén tiszti ügyészként, királyi ügyészként kezdte nagy ívű pályáját - ügyvédként, és íróként fejezte be, - az ügyész és ügyvéd közötti választóvonalat a következőkben húzta meg. „Az ügyvédi iroda teljesen egyéni magánvállalat s nem tiszti és hatósági foglalkozás”⁶ Hozzátehetjük: mint amilyen az ügyészé.

Hogy az ügyészi és ügyvédi foglalkozás mennyire egy tőről fakadt, jól jellemzi II. József 1785. évi Ordo Justiciarius ... kezdetű perrendtartása⁷, amelyben az ügyvédi teendőket a törvénykezési eljárásban esetről esetre szabályozta, így különösen a tiszti alkalmazásban lévő ügyészekét. II. József a szegényvédő ügyészeket és az uradalmi ügyészeket külön intimitásokkal (bizalmas közlésekkel) és rescriptumokkal (rendelkezésekkel) resolutiokkal (határozatokkal) látta el az ügyészi perrendtartásként ismert rendeletében. Az ügyész egyszer vádolt, másszor védett. A Magyar Kamara az 1821. október 17-i rendeletében ugyan elrendelte, hogy az ügyészek nem vihetik a magánfelek ügyeit⁸, a rendelet végrehajtása elmaradt, hiszen még az 1840. évi XXIII. törvénycikk is megengedte, hogy bármely nemes vagy nem nemes lakos ügyészi vallást (megbízást) tehessen a jogvédelme érdekében.

Kossuth ilyen állapotok között kezdte meg ügyészi-ügyvédi tevékenységét.

Kossuth Lajos maga 1826-1832 között ügyvédlőnek, jogi képviselőnek, rendszerint való fiscalisnak, rendszerinti ügyvédnek, városi fiskusnak tüntette fel magát a beadványok aláírójaként. 1829-ben Kossuth Sátoraljaújhelyen egy telekvétel ügyében beadványt nyújtott be a választott bírósághoz. Ebből megtudhatjuk, hogy a város a cúria által is helybenhagyott “terhelő ítéletek által” elveszített egy fundust (telket). Kossuth arra kérte a bíróságot, vegye figyelembe, hogy időközben a városnak járó vételár az infláció miatt jelentősen elértéktelenedett, ezért a bíróság állapítsa meg, hogy a kifizetendő vételárat “mely dátum szerint kellenék ezen evictionalis summának kiegyenlítetni.” Ebben az ügyben városi ügyészként járt el.

A történelemkönyvekből is ismert “kolera-felkelés” Zemplén vármegyében tört ki 1831. évben. A felkelés legerősebb megmozdulása a terebesi uradalomban volt, amelynek akkor Kossuth Lajos az uradalmi ügyésze. A vármegye a betegség, valamint az annak nyomán támadt felkelés kezelésére kolerabizottságot hozott létre. A bizottság 1831. augusztus 4-i ülésén Kossuth Lajos előterjesztést tett a terebesi uradalom felkelő jobbágyainak megbüntetésére. Bár az uradalom rendelkezett úriszékkel, börtönnel, pallosjoggal, a felkelés méretei meghaladták az úriszék jogszolgáltatásának teherbíró képességét. Ezért Kossuth a vármegyéhez fordult, s kérte a rend helyreállítását. A vármegyei jegyzőkönyv szerint az előterjesztést “vitézlő Kossuth Lajos táblabíró, mint a terebesi uradalomnak rendszerint való ügyvédlője” minőségében tette Gróf Csáky Julianna képviseletében. Az előterjesztés érdemi részét idézve: “az uradalmi fiscalis, vitézlő Kossuth Lajos” kérésére a vármegye táblabírókból, alügyészekből, szolgabírókból, esküdtekből álló küldöttsége “azon utasítással küldetnek ki, hogy először is Terebesen összejövén, s munkálkodásukat ott bevégezvén, onnan Gertsely, Kinte, Lasztócz” és még további tíz név szerint felsorolt helységekbe siessenek „ahol hasonló lázadások és veszedelmes erőszakoskodások történtek…” A küldöttség feladatát és tűzparancsát a jegyzőkönyv a következőképpen tartalmazza:

„… mindenütt helyenként a katonaságnak jelenléte és védelme alatt a lázadást okozóknak kinyomozása, azoknak elfogadtatása, úgyszinte azon lázítók által ártatlanul elfogadtattaknak elbocsájtása, szóval az előbbeni csendességnek és közbátorságnak helyreállítása iránt minden hosszas mulatás s ítélethozataloktól elállván, a legsikeresebb intézeteket tegyék meg. A kiküldöttségnek utasításához tartozván egyenesen az is, hogy ha az említett helyeken valamely lázító a küldöttség rendetése következésében tett katonai munkálódásnak magát erővel ellene szegezné, azon esetben ollyatén a katonaságnak tüzelése közben meg is lövettethessen.”

1831. augusztus 20-án a vármegyei kisgyűlésen Kossuth Lajos szót emelt a terebesi uradalom pallosjoga fenntartása mellett is. A jegyzőkönyv szerint “Kossuth Lajos táblabíró s a terebesi uradalom rendszerint való fiscalisa” előterjesztette, hogy a lázadásban részt vevő uradalmi jobbágyokra nézve nem kívánja, hogy a vármegye törvényszéke ne éljen nyomban büntető hatalommal, de a jegyzőkönyvbe beiktatni kívánja, hogy az uradalom fenntartja “vérbírálásbeli büntető hatalmát”.⁹

A bíráskodás és a közigazgatás szétválasztása (18ó9) s az ügyészi és az ügyvédi tevékenység szétválasztása (1872) előtti időkben az ügyvédek gyakran kérelmezték, hogy rendszeres fizetéssel, természetbeni szolgáltatással járó ügyészi kinevezést kapjanak. A megyei tisztiügyészi hivatalok már az 1600-as évek végére, 1700-as évek elejére kialakultak. A vármegyéktől, városoktól, gazdag uraságoktól származó ügyészi tisztség, a rendszeres jövedelem mellett egyben védelmet is jelentett és tekintélyt adott. Az ügyvédi kamarák csak mintegy kétszáz évvel később jöttek létre. Az ügyvédek addig, eseti megbízással, tevékenykedtek.

A fiatal Kossuth ügyes szónok volt. Kazinczy aki Kossuth Lajossal egyidőben Zemplén megye táblabírója is volt, a következőket írta Kossuth 1831. január 24-i megyei közgyűlésen tanúsított fellépéséről: “Kossuth csípőre tett kézzel, olyan tűz s elképzelhetetlen vakmerőséggel beszélt, mintha kezében volna a lázítás szövétneke, mint egy dühre gyulladt Catilina, s amikor egyesek közbeszóltak Kossuth fiscalis actiót kiálta és verte mellyét.”¹⁰ A fiscalis actió ügyész által indított pert jelentett.

A fiatal Kossuthról Barta István írt a munkáját is taglaló könyvet. Barta ebben ügyészi tevékenységnek nevezi a határidő nélküli kinevezéssel, rendszeres fizetéssel járó egyházi, városi, uradalmi jogi képviseletet.

Az ügyészi, illetve az ügyvédi munkát az Országos Ügyvédi Tanács által Kossuth Lajos Az ügy véd címen 1978-ban kiadott könyv is megkülönbözteti. Ebben szereplő állítás, hogy: Kossuth... “a terebesi uradalom és más magánosok ügyészeként is tevékenykedett, hajdan úgy mondták, hogy a jurium director tisztségét ellátta”¹¹

Úgy tanultuk, hogy az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc vezetői között több ügyvéd volt található. Nyugodtan hozzátehetjük ezek után, hogy ügyész is, így Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Vukovics Sebő, vagy Nyáry Pát. Ideje, hogy erről legalább mi ügyészek említést tegyünk.

 

 

(Megjelent az Ügyészek Lapja 1999/1. számában.)

 

 

---